A kibocsátás mérséklése a klímaváltozás érdekében

A Norvég Nobel Bizottság 2007. október 12-én kiadott közleményében utalt arra, hogy a Nobel-békedíjat két egyenlő részben megosztva az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) és ifj. Albert Arnold (Al) Gore-nak ítélte oda. A kitüntetettek a díjat azért az erőfeszítésért kapták, amit az ember okozta éghajlatváltozásra vonatkozó nagyobb tudás létrehozása és elterjesztése, valamint az e változás megakadályozására szolgáló intézkedések megalapozása érdekében fejtettek ki.

A Földünk éghajlatának változására utaló számos jelet a lehető legkomolyabban kell vennie az emberiségnek, különös tekintettel az elővigyázatosság elvére. Az éghajlat jelentős változásai módosítják, de egyben fenyegetik is az emberiség jelentős részének az életfeltételeit. Széleskörű népvándorlások indulhatnak meg az egyes földrészekről, és fokozódó vetélkedéseket okozhatnak az elemi létfeltételekért. Ezek a változások megnövelhetik a fegyveres konfliktusok kialakulását és a háborús veszélyeket, akár az államokon belül, de azok között is.

Az IPCC-t 1988-ban hívták létre. A Testület feladatának tekintette, hogy a világ tudósainak közreműködésével, a kutatási eredmények felhasználásával értékeljék az emberi tevékenység hatásait a Föld éghajlatára; választ adjanak a globális éghajlatváltozás várható hatásaira, és elemezzék azokat a lehetőségeket, melyek alkalmazásával csökkenthetők lesznek a Föld éghajlatára gyakorolt káros emberi tevékenységek.

A Kormányközi Testület csak a kutatók, tudományos műhelyek által publikált anyagokat összesíti és elemzi, és objektív technikai és társadalmi, gazdasági információval segíti a világ összes döntéshozóját. Az IPCC által - az elmúlt húsz évben - készített jelentések alapján egyetértés jött létre arról, hogy az emberi tevékenység és a globális felmelegedés között kapcsolat van. A jelentés készítőiként több mint száz ország tudósainak és hivatali képviselőinek ezrei működtek közre abban, hogy a felmelegedés való- di mértéke minél jobban megítélhető legyen.

Míg a kutatási intézmények az 1980-as években a globális felmelegedést még csak egy hipotézisnak tekintették, addig az 1990-es évek ezt már konkrét bizonyítékokkal alátámasztották. Ugyanis az elmúlt évek vizsgálatai ezt már nyilvánvalóvá tették, és a várható következmények még egyértelműbbé váltak.

2008. április 8-9-én a Budapesti Kongresszusi Központban tartotta az IPCC a 28. ülését, Radzsendra Pacsauri elnökletével, amelyen a kormányközi testület a jövőjével kapcsolatos témáit is megvitatta. A megbeszélésen döntöttek abban, hogy a 2014-ben elkészülő tanulmány a globális helyett regionális szintre helyezi az elemzéseket. A jelentésben a klímaváltozás gazdasági és szociális vonatkozásainak fontos szerepet szánnak, a környezeti aspektus taglalása mellett.

A testület a tanácskozáson elfogadott egy speciális jelentést, mely tanulmány a vízgazdálkodás és a globális felmelegedés összefüggéseit vizsgálja. A tanulmány komplex módon nemcsak a vízellátást, hanem a vízfelhasználás hatékonyságát is elemzi.

Az IPCC ülésével párhuzamosan Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen (CEU), április 10-11-én Szakmai Tájékoztató Fórumot tartottak "Klímaváltozás 2007: Következtetések Magyarország számára" címmel. A szakmai konferenciának célja volt, hogy széles körben ismerté tegye a Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület Negyedik Értékelő Jelentését, mely 2007-ben készült el. A fórum teret biztosított a magyarországi következtetések elemzésére, a klímaváltozás bizonyosságának, alkalmazkodási és mérséklési lehetőségeinek megbeszélésére. A konferencia előadói elsősorban az IPCC ülésen résztvevő tudósokból kerültek ki.

A fórum fő szervezője Ürge-Vorsatz Diana, a CEU Környezettudomány és Környezetpolitikai Tanszékének profeszszora volt, aki tagja az IPCC-nek. A professzor az IPCC Negyedik Értékelő Jelentésének koordináló vezető szerzője volt. Érdemes megismerkednünk ezzel a Jelentéssel a teljesség igénye nélkül, kiemelve belőle néhány vizsgálati elemet, eredményt és következtetést.

A tudósok az ipari forradalom kezdetére - az 1750-es évekre - teszik azt a dátumot, amikor az emberi tevékenység következtében a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid globális légköri koncentrációja jelentősen megnövekedett.

A szén-dioxid globális légköri koncentrációja az iparosodás előtti 280 ppm (milliomodrész) értékről 2005-re 379 ppm-re nőtt. A CO2 koncentráció-növekedésének elsődleges okának a fosszilis üzemanyagok felhasználását tartják. A megművelt földterület változása ehhez további jelentős, de az előbbihez képest kisebb mértékben járult hozzá. A metán globális légköri koncentrációja az ipari forradalom előtti kb. 715 ppb (milliárdodrész) értékről 2005-re elérte az 1774 ppb értéket. A kutatók a CH4-növekedés okát elsősorban a mezőgazdaságnak és a fosszilis üzemanyagok felhasználásának tulajdonítják.

A dinitrogén-oxid globális légköri koncentrációja az iparosodás előtti 270 ppb értékről 2005-re 319 ppb-re nőtt. A tudósok szerint a dinitrogén-oxid-kibocsátás több mint egyharmadának forrása az emberi tevékenységhez kötődő mezőgazdaság.

A Föld éghajlati rendszerének melegedését már nem vitatják, mert ez mára nyilvánvalóvá vált a globálisan átlagolt levegő- és óceánhőmérséklet emelkedéséből, a hó- és jégtakaró kiterjedt olvadásából, és a globális átlagos tengerszint-emelkedés megfigyeléseiből. Álljon itt néhány konkrét adat a jelentésből:

Az összes hőmérsékletemelkedés az 1850-1899 közötti időszaktól a 2001-2005 közötti időszakig 0,76 (0,57-0,95) °C. A légkör átlagos vízgőztartalma legalább az 1980-as évek óta növekedett. A világóceán átlagos hőmérséklete 1961 óta legalább 3000 m mélységig emelkedett. A helyi gleccserek és a hótakaró átlagosan mindkét féltekén csökkentek, ami hozzájárult a tengerszint emelkedéséhez. A globálisan átlagolt tengerszint 1961 és 2003 között átlagosan 1,8 (1,3-2,3) mm/év ütemben növekedett.

Csapadéknövekedést figyeltek meg Észak- és Dél-Amerika keleti részén, Észak-Európában, valamint Ázsia északi és középső részein. Száradást figyeltek meg a Földközi-tenger térségében, Afrika déli részén és Dél-Ázsia egyes vidékein. Intenzívebb és hosszabb aszályokat figyeltek meg a trópusi és a szubtrópusi térségben. A heves csapadékot adó események gyakorisága a szárazföldi területek nagy részén növekedett. Az Északi-sarkon 1980 óta az örökké fagyott talajréteg tetejének hőmérséklete közel 3 °C-kal emelkedett.

A jövőbeli éghajlatváltozások felvázolására modellezéseket végeznek, melynek alapján szimulációk számos variánsát végzik el. A modellszimulációkat különböző forgatókönyvek alapján készítik el, melyek számos idealizált kibocsátási és koncentrációalakulást tételeznek fel. A modellkísérletek azt mutatják, hogy a következő két évtizedben további kb. 0,1 °C/ évtized melegedés következik be.

Az éghajlatváltozás természeti és emberi környezetre gyakorolt hatásai

A jelentés kiemeli, hogy a bizonyítékok szerint sok természeti rendszerre hatással vannak a regionális éghajlati változások, különösen a hőmérsékletnövekedések. A kutatók nagy bizonyosságát találják annak - melyhez a műholdas megfigyelések is segítséget adnak -, hogy az éghajlatváltozás már hatással van:

a gleccsertavak növekedésére,

az örökké fagyott területeken a talajok instabilitásának növekedésére,

növekvő lefolyás és korábbi csúcs-vízhozam sok gleccser- és hótáplált folyó esetén,

a tavaszi események, például a levelek kibomlásának, a madarak vándorlásának és tojásrakásának korábbi bekövetkezése,

növény- és állatfajok sarkok felé irányuló eltolódásának,

a növényzet korábbi tavaszi kizöldülésére, a hosszabb tenyészidőszakhoz kapcsoltan,

a tengeri és az édesvízi biológiai rendszerekben az emelkedő vízhőmérséklettel hozzák kapcsolatba pl. az algák, planktonok és a halak számának nagyságrendi eltolódásait a magas földrajzi szélességekben lévő óceánokban; folyami halak elterjedési területeinek változásaival és korábban történő vándorlásaival.

Sok bizonyíték halmozódott fel az elmúlt években, mely szerint sok biológiai és fizikai rendszerben bekövetkezett változás az emberi tevékenységből származó felmelegedéshez kapcsolódik. Számos tanulmány elemzéséből következik, hogy a regionális klímaváltozás a természetre és az emberi környezetre is hatást gyakorol, amelyet szerintük nehéz észlelni az alkalmazkodás miatt. Ezt a hatást a következők támasztják alá:

A mező- és az erdőgazdaságban a magasabb északi szélességeken a termények korábbi tavaszi kiültetésére kerül sor, a tüzek miatt a bekövetkezik az erdei rendszerek megváltozása.

Az emberi egészség szempontjai: a hőség miatti elhalálozás Európában; a fertőzőbetegség-hordozók megjelenése és/ vagy elterjedése; az allergiát okozó növények megjelenés és/vagy elterjedése; a pollenkoncentráció megváltozása a közepes és a magas északi szélességeken.

A klímaváltozás jövőbeni hatásai

A jelentés a jelenlegi ismeretek birtokában fogalmazza meg véleményét az édesvízkészletekről, a velük való gazdálkodásról, az ökológiai rendszerekről, az élelmiszer-, rost- és erdei termékekről, a partvidéki rendszerekről és az alacsonyan fekvő területekről, az iparról, településről és a társadalomról, az egészségről. A jelentés többek között megemlíti, hogy a szárazság által sújtott területek kiterjedése valószínűleg növekedni fog, ami az édesvízkészletekre hatással lesz. Viszont az intenzív csapadékok gyakorisága nagy valószínűséggel nőni fog, ami fokozza az árvízi kockázatot.

Az évszázadok folyamán a gleccserekben és a hóval borított területeken a tárolt vízkészlet csökkeni fog. Az ökológiai rendszerek szerkezetében - ha a globális átlaghőmérséklet-növekedés meghaladja az 1,5-2,5 °C-ot - jelentős változások következhetnek be. Az aszályok és áradások gyakoriságának növekedése valószínűleg negatívan fogja befolyásolni a helyi mezőgazdasági termelést.

A módosított kultúrnövény-változatok és ültetési idők révén - az alacsonytól a magas szélességi körökig - a gabonatermések, a mértékadó terméshozamok tarthatók lesznek kisebb melegedés esetén. A faanyag-terméshozam mérsékelt növekedését várják a rövid és középtávú éghajlati változással.

Észak-Európában a klímaváltozás valószínűleg vegyes hatásokat fog kiváltani, melynek bizonyos előnyei is lesznek. Csökken a fűtési igény, növekszenek a terméshozamok, és az erdőnövekedés fokozódni fog. Az előnyök mellett negatív hatások is várhatók, melyek a gyakoribb téli árvizekben, valamint növekedő talaj-instabilitásban jelentkezhetnek. Összességében a negatív hatások dominánsabbak lesznek az előnyöknél.

Közép- és Kelet-Európában várhatóan csökken a nyári csapadékmennyiség, ami növeli a vízellátási gondokat. Az erdők termőképessége valószínűleg romlani fog, és növekszik a tőzeges mocsarakban a tűzesetek gyakorisága. A hőhullámok által jelentkező egészségügyi kockázat növekedni fog.

Dél-Európában a várható magas hőmérsékletek és az aszály rontani fogja azon területek adottságait, amelyek érzékenyek az éghajlat változékonyságára, ahol csökkeni fog a hasznosítható vízkészlet.

Az energiaipar vonatkozásában, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésének érdekében utalnak arra, hogy az energiaigények kielégítésére gyakran költséghatékonyabb a felhasználói energiahatékonyság fejlesztésébe fektetni, mint az energiaellátást növelni.

Kiemelik a megújuló energiák pozitív hatását az energiabiztonságra, valamint azon túlmenően a foglalkoztatásra és a levegőminőségre.

Az atomenergiának a teljes áramellátásban a 2005. évi 16%-os részesedését 2030-ra 18%-ra prognosztizálják, de korlátozó tényezőként szerepet játszik a hulladék-elhelyezés és a biztonság is.

A bioüzemanyagok jelentős szerepet játszhatnak az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésének érdekében. Az erőművekben keletkező CO2-gázok föld alatti tárolása egy olyan új technológiát jelent, mely potenciálisan jelentősen hozzájárulhat a kibocsátás mérsékléséhez.

A klímaváltozás csökkentése érdekében nagy az egyes országok politikai döntéshozóinak a szerepe. A Magyar Köztársaság Kormánya ennek szellemében terjesztette be tavasszal az országgyűlésnek a 2008-2025 időszakra vonatkozó Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, melyről majd külön is érdemes szólni.

Úgy gondolom, hogy minél több embernek meg kell ismernie a klímaváltozás által okozott, érezhető egyedi jeleket. Ha ezt felismeri, és igyekszik tenni valamit, akkor, de csak akkor várható a klímaváltozás hatásainak a csökkenése hosszú évtizedek alatt.

Dr. Barcsik József

Forrás: http://www.hklszaklap.hu