Jó tudni
A klímaberendezések teljesítményének növekedésével egyre nagyobb gondot kell fordítani az elektromos hálózat teherbírására is.
Hagyományos készülékek esetében – amikor például egy 3-4 szobás lakás hűtése egy kültéri egységgel kerül kialakításra – a berendezés indulása igen nagy áramfelvétellel jár.
Ez egyrészt terheli az épület elektromos hálózatát, másrész sok esetben az induló áramot nem bírja el a hálózat – és lecsap a biztosíték. Ez még olyan esetben is előfordulhat, amikor egyébként az üzemeléshez szükséges áramot már elbírná a hálózat.
Még egy probléma jelentkezik ezeknél a készülékeknél – az induló és megálló motor (kompresszor) zaja. Ez főleg nagyobb, 10 kW feletti készülékek esetében jelenthet gondot ott, ahol egyébként a kültéri egység zajterhelésére nagyon vigyázni kell. Egyes ki-be kapcsolós gépek kompresszorai ugyanis igen zajosan tudnak elindulni – és megállni is.
Az inverteres berendezések esetében mind az indulás, mind a megállás fokozatosan történik, néhány másodperc (10-15) alatt fut fel a teljesítmény maximumra, és ugyanígy áll le a készülék.
Ezeknél a klímáknál a beltéri egység belsejében kb. 0 oC-os hűtőközeg áramlik, amely az áthaladó levegőt 8 – 11 oC-ra hűti le. Ez pedig elég hideg.
Ha közvetlenül és tartósan éri az embert, az egyrészt kellemetlen, másrészt egészségtelen is lehet.
A hagyományos berendezések esetében az egyetlen lehetőség a megfelelő elhelyezés megválasztása, amikor is a klímaberendezést igyekszünk úgy elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen attól a ponttól, ahol először ember közelébe ér a kifújt levegő. (Minél magasabbra, minél távolabb pl. ülőhelytől, fekhelytől)
Így lehetőség van arra, hogy ez a nagyon hideg keveredjen a helység melegebb levegőjével, és a tartózkodási területen már elfogadható hőmérsékletű legyen. Méterenként kb. 2-3 oC hőmérséklet emelkedéssel számolhatunk.
Az inverteres berendezések esetében – mint azt már Ön álmában is tudja – a teljesítmény szabályozható. A beltéri egységben áramló hűtőközeg itt is 0 oC hőmérsékletű lesz. De tudjuk szabályozni a mennyiségét!
Egy légfűtés pár perc alatt meleg levegőt fúj a lakásba, és mivel mesterséges légáramoltatást – azaz ventilátort – használunk, ez gyorsan eloszlik a teljes fűtött területen.
Ezen kívül minden más fűtés a levegővel együtt fűti fel a helységben lévő tárgyakat, falakat. Ezzel szemben a légfűtés a levegővel kezd, és csak a felmelegített levegő fűti fel azután a helység berendezési elemeit.
Szűrőrácsok és szövetek: a nagyobb mechanikus szennyeződések megkötésére alkalmasak. Képesek arra, hogy a levegőben szállingózó pihéket, nagyobb méretű porszemeket és az állati szőrt megkösse. Általában a kereskedelemben kapható egyszerűbb légszűrők ilyen, szövet, rács vagy szivacsos szerkezetű szűrőmegoldásokat alkalmaznak. A legtöbb klímaberendezés is tartalmaz ilyen alapszűrőt.
Ionizáló vagy plazmaszűrő: egy egyszerű elv alapján a legtöbb szennyeződés elcsíphető ezzel a rendszerrel. Ugye emlékszik rá, amikor gyermekkorunkban a plexi vonalzóval megdörzsöltük a hajunkat, és ezután az magához vonzotta a hajszálakat. Így „varázsoltunk” magunknak tréfás égnekálló hajtincseket.
Nos, a plazmaszűrők ugyanezen az elven működnek. A levegő áthalad egy fémhálóm, amely a levegőben lévő szilárd részecskéket pozitív töltésűre változtatja. Ha ezután ezek a részecskék egy ellentétes töltésű felület mellett haladnak el, az odavonzza a pozitív töltöttségű szennyeződéseket – és a levegő tisztábban haladhat tovább. Klímaberendezéseknél kisebb méretben (kb 20x5 cm-es keresztmetszettel) egyre gyakrabban lehet ezzel a megoldással találkozni.
Szűrőpapír: a cigaretta filterek elvéhez hasonló szűrési technika a levegőtisztítás esetében is szolgálhat előnyöket. Itt tulajdonképpen egy nagyon sűrű szövésű speciális lapon vezetjük keresztül a levegőt, amely egyszerűen nem engedi át a káros részecskéket. Az elv egyszerű – a megoldás bonyolultabb. Ha ugyanis akár csak egy lakószoba levegőjét direktben ráengednénk egy ilyen szűrőlapra, az néhány óra alatt eltömődne a nagyobb részecskéktől. Ezért előszűrő alkalmazása nélkül ez a megoldás nem bírhat valós használati értékkel.
Másik nehézsége ennek a megközelítésnek, hogy míg az előzőekben áttekintett szűrőtípusok többnyire mosással tisztíthatók, a szűrőpapírokat csak cserélni lehet.
Kémiai szűrők: A kémiai szűrők – vagy a mostanában divatosabb kifejezéssel élve bioszűrők – esetében a mechanikus szűrőkre egy olyan anyag kerül, amely valamely kémiai folyamat révén képes baktériumok vagy más légszennyező elemek megkötésére.
Az egyik legközismertebb formája az aktív szenes szűrő, amelyet előszeretettel alkalmaznak pl. konyhai légtisztítók esetében.
Megfelelő minőségű rendszer esetén igen jó eredményt biztosítnak, viszont az elhasználódásuk, kifulladásuk után csak cserével oldható meg a szűrőképesség helyreállítása.
Katalizátorok: Azt gondolom, hogy az autóipar elmúlt 15-20 éves fejlődésének egyik legismertebb eleme a katalizátor lett. Itt is egy kémiai folyamatot, az ú.n. katalizátor hatást alkalmazzuk a szennyeződések megkötésére. Ahogy a kipufogógázok nagytöménységű szennyezőanyagainak jelentős megkötésére alkalmas lehet a katalizátor technika, hasonló módon képes tartózkodási tereink megtisztítására is.
A katalizátorok nagy előnye, hogy bakteriális és vírusmegkötő képességük mellett igen jelentős szagelnyelő képességgel is rendelkezhetnek.
A katalizátoroknál szintén probléma az elhasználódás, a telítődés. Itt azonban a technológia ma már lehetőséget ad olyan anyagok használatára, amely valamilyen külső hatás – pl. fény – eredményeképp képesek regenerálódni, visszanyerni katalitikus képességeiket.
Csírátlanító megoldások: A levegőben található mikroorganizmusok egy része bizonyos hatások ellen védtelen. Az egyik legközismertebb ilyen hatás az UV sugárzás. Ezt a jelenséget sokan kissé félve emlegetik, miközben kontrollált módon szinte naponta találkozunk alkalmazásával. UV fényt használnak a bankjegyvizsgálók, a szolárium berendezések is kontrollált és korlátozott módon bocsátanak ki UV sugarakat, és a szórakozóhelyek kedvelt fényelemi közt is igen sokszor megtalálható UV lámpa.
Nos, a légtisztításban is lehetőség van ennek a technikának a használatára, mindössze a megfelelő kontrollt és kell biztosítani. Ez pedig nem jelent nehézséget, mivel az itt használt UV lámpa teljesítmény sok százszorosan alulmarad a káros limit alatt.
Legújabb - kisüléses szennyeződésromboló rendszer: Mint az az eddigiekből látható volt, a levegőben lévő szennyezőanyagok eltávolításának alapvetően két alapmódszere áll rendelkezésünkre.
Az egyik, hogy "elcsípjük" a szennyezőanyagokat, és azokat a szűrővel együtt kidobjuk, vagy a szűrőkből kimossuk.
A másik, hogy felbontjuk semleges részelemeire, azaz gyakorlatilag szétrobbantjuk a szennyező részecskéket kémiai vagy mechanikus úton.
A kémiai utat a katalizátorok jelentik, amelyek a katalitikus folyamat segítségével bontják részelemeikre a szennyeződéseket.
A "mechanikus" technika legújabb fejlesztése a kisüléses szennyeződésromboló rendszer. Ennél a megoldásnál egy folyamatos elektromos kisülés "falon" halad át a levegő, ahol a kisülések hatására - a villám romboló erejének kicsinyített és megszelídített módszerét alkalmazva - a szennyezőanyagok elemi, ártalmatlan részelemeikre hullanak.
Légminőség javító eljárások: A légkezelés mai szintje már nem csak azt teszi lehetővé, hogy az oda nem illő anyagokat, baktériumokat és szennyeződéseket kivonjuk a levegőből, hanem arra is képes, hogy légminőség javító elemeket juttasson oda.
Az egyik legjobban „érezhető” ilyen elemek a negatív ionok. Az igazi természetben ezek járulnak hozzá ahhoz az érzéshez, amelyet a friss, természetes levegő belélegzése jelenthet.
Az erdei levegő kb. 2.500 negatív iont tartalmaz légköbméterenként, de egy vízesés mellett ez a szám felmehet 10 000 – 18 000 ion/m3 mennyiségig is.
A légkezelés mai technikái akár ezt az ionszámot is produkálni tudják zárt térben is.